A halál kegyetlen. Széttép, összezúz, elragad. Nem kérdezi akarjuk-e, nem kérdezi engedjük-e? De vannak, akik olyan sokat adtak magukból míg közöttünk éltek, hogy nem maradt semmi, amit magukkal vihetnének. „Csak a tok amortizálódik” – mondta Laci néhány évvel ezelőtt egy interjúban. Így igaz. Csak a tok. A halálnak semmi köze a lényeghez. A lényeg itt maradt, a szívünkben. És hogy örülnek most az égi rock-zenekarban! Ha jól figyelek, időnként hallom is kopogni odafentről azokat a bűvös fekete lakkcipőket. Isten veled, Komár Laci!

Őszinte részvétem.

Kedves Dani, nagyon sajnálom, ami történt... tudom, hogy mennyire szeretted Őt. Nagyon jókat mókáztatok, mikor közösen szerepeltetek egy műsorban, olyanok voltatok, mint két kölyök...már nem emlékszem, miben és mikor, de ez nem is fontos. Biztos sokáig fog fájni a hiánya és nemcsak Neked... ebben csak kevés enyhülést hoz az, hogy rengeteg felvéltel őrzi a dalait, személyét és kedves csibészségét. Egy barátom egyszer benne volt a műsorkészítő stábban, amikor többedmagával énekelt egy műsorban, és mindenki playback-elt, csak Ő nem. Ő teljes szívét beleadta az éneklésbe, nem 'spórolt' a tehetségével, energiájával, és mert élni... ahogy csak kevesen. Panka

http://tv2.hu/musoraink/mokka/116993_torres_dani_gyermekkoraban_sok_nyarat_toltott_komar_laszloval.html